A németországi bejelentkezés mikéntjéről is már sok magyar nyelvű blogbejegyzés született, de álljon itt most az én történetem. A helyszín egy bajorországi kisközség, nagyobb városokban és más tartományokban természetesen másképp működhetnek a dolgok. 

Ha Németországban szeretnénk dolgozni, legelőször egy lakcímre lesz szükségünk, a lakcímbejelentéshez pedig a lakás tulajdonosának hozzájárulása szükséges (Wohnungsgeberbestätigung). Ezt a nyomtatványt esetemben már előre elküldték a polgármesteri hivatalba.

A helyi okmányiroda (Bürgerbüro) pénteken délig tart nyitva. Fél 12-kor végeztem a lakás átvételével, így nem számítottam rá, hogy sikerül még a nyitvatartási időben elintézni a bejelentkezést, de tettem egy próbát, titkon remélve, hogy nem kell szabadsággal kezdenem az első hetet az új munkahelyen. A kőbányai kormányablakhoz szokott lelkem* igencsak megmelengette az itteni ügyintézés.
A városháza épületében bóklászva egy ügyintézőnek feltűnt a kereső tekintetem, majd miután elmondtam neki, hogy mit szeretnék, intett, hogy kövessem csak a kolléganőjét, aki pont arra tart. A földszinti irodában ketten álltak előttem és egy pultnál lehetett ügyet intézni. Ahogy harmadikként beléptem a fotocellás ajtón, az iroda hátuljából előre szaladt egy másik ügyintéző és egy új sort nyitott számomra. Köszöntem, bemutatkoztam és elmondtam, hogy szeretnék bejelentkezni. Ezen három tőmondat hallatán az ügyintéző nem győzött csodálkozni és dicsérni, hogy milyen fantasztikusan és hibátlan nyelvtannal beszélek németül. Az ügyintézés viszonylag simán ment. Mivel egyetemista koromban dolgoztam au-pairként Németországban, az adataim már szerepeltek a rendszerben, egy elírást kellett csak javítani.
Egy digitális táblán aláírtam, hogy az adatok rendben vannak (igen, pontosan nulla darab papírt töltöttem ki a folyamat során és csak az útlevelemre volt szükség), majd meg is kaptam a Amtliche Meldebestätigung für die Anmeldung lapot, amin szerepel az új lakcímem. Összesen tíz perc sem telhetett el az ügyintézéssel. Elégedetten távoztam az irodából és tulajdonképpen azóta sem térek magamhoz, hogy ezt így is lehet...

Még egy fontos adalék: a lakcím bejelentésekor nyilatkozni kell a vallásunkról. Ha nem vagyunk vallásosak (és nem akarunk egyházadót fizetni), akkor ragaszkodni kell ahhoz, hogy ez kerüljön be a nyilvántartásba.

A lakcím bejelentéssel egy időben a családi állapotot is meg kell adni, ez alapján kerülünk egy adóosztályba. Az adószám majd postán érkezik.

* Álljon itt a "kedvenc" történetem velük: 2015-ben költöztem be a kerületbe egy 2005-ben épült társasházba, majd annak módja szerint a lakcímbejelentő lapot előre kitöltve, elsétáltam a Havas utcai hivatalba. Általános probléma, hogy hiába az este nyolcas nyitvatartás, délután 5-6 óra után már nem lehet sorszámot sem kérni. Pontosan négyszer voltam a megnevezett kormányablakban, mire sikerült lakcímkártyám kapnom. Először azt bizonygatták, hogy a tíz éve álló ház márpedig nem létezik, aztán a tulajdoni lapon (aminek fénymásolatát is vittem) szereplő helyrajzi szám nem volt jó. Végül a földhivataltól kapott információk alapján a beköltözéstől számított több mint 7 (azaz hét!) hónap elteltével lett új lakcímkártyám.

Ez volt tehát a kiindulási alapom az itteni lakcímügyintézésnél, tudatosan arra készülve, hogy a péntek délig tartó hivatalban fél 12 után minimum az ajtóból fognak kidobni.

Egy péntek délelőtti napon kellett átvennem leendő albérletem lakáskulcsát. Szerencsére végig gyér forgalom volt az autópályán, így a megbeszélt időpontra bőven odaértem a céghez. Megmutatták a lakást, majd megkaptam a kulcsokat. Akad még pár hiányzó dolog (például szemlátomást nincs postaládám ), de remélem ezeket problémákat a lakáskiadó cégnek mihamarabb sikerül orvosolni.

Egy tetőtéri lakást kaptam vagy inkább egy társasház felső emeletét. Sok szempontból nem a legideálisabb lakóhely, de alapvetően végtelenül hálás vagyok, hogy a lakásgondom legalább ideiglenesen megoldódott, és így egyszerre motivált, hogy mielőbb találjak egy saját albérletet. A főutcán sétálva egy helyi ingatlaniroda kirakatában több érdekesnek tűnő hirdetést is láttam, alkalomadtán majd benézek oda.

Hagyni akartam magamnak némi szünetet a két munkahely között, mert mégsem szerencsés csütörtökről péntekre egy új országban ébredni és reggel 8-ra bemenni dolgozni úgy, hogy a munkanap végén nem jössz haza az esti géppel. Azt hittem mindenre lesz időm, aztán mégis őrült gyorsasággal teltek a napok és itt állok fél nappal az indulás előtt, mikor végre elkezdtem a bőröndbe rendezni a dolgaimat. Más mint amikor az ember nyaralni megy, most nem tudok rutinból csomagolni. Eddig, ha hosszabb időt is voltam távol, mindig várt egy berendezett szállás.

...

Már napokkal korábban elővettem a bőröndöket a szekrényből, de eddig csak farkasszemet néztünk. Most már a cselekvés útjára kell lépjek. Átnézem a polcokat és próbálom logikusan végiggondolni, hogy mire lehet a szükségem a következő pár hétben, amíg újra jövök. Kell-e varrókészlet? - általában évekig nem szakad el semmi, de mi lesz, ha pont most fog? Téli ruhák talán még nem kellenek. Fürdőszobai apróságok, fogyóeszközök... - ezeket ott is megvehetem. Könyvek - vajon unatkozni fogok vagy lesz-e időm egyáltalán olvasni az első időszakban? Feltűnik, hogy mennyi felesleges dolgot tárolok. Pedig már hónapok óta selejtezek. 

...

Végül minden az utolsó pillanatra maradt. Így szokott ez lenni sokunknál. Megérkezvén rögtön el is kezdtem listát írni, hogy a következő hazalátogatásomkor mit kell még elhozom. Egyelőre csak két-három hónapra kell terveznem az "új" lakásban, aztán ha lesz saját albi, úgyis minden cuccom kikerül. Apropó, költözés lebonyolításához van valakinek tuti tippje?

A rövid válasz a címben feltett kérdésre, hogy (még) nem tudom.

Elolvastam az interneten fellelhető összes "Hogyan találjunk lakást Németországban?" című, illetve "németországi lakásbérlés" témájú információs oldalt és blogbejegyzést, majd néhány ismerősömet is megkérdeztem. Mondhatni mindent úgy csináltam, ahogy az le van írva és nem követtem el azokat a hibákat, amiket mások esetleg már igen (és erről beszámoltak). Nem jutottam előre. Egy kis faluba szeretnék költözni, leendő munkahelyemhez közel. A környékbeli, interneten meghirdetett kiadó lakások száma nem sokkal több az egynél, ezek közül pedig pontosan nulla felel meg a már nem túl magas elvárásaimnak (például ne legyen óriási).

Gyorsan beláttam (vagy legalábbis igyekeztem magam azzal nyugtatni), hogy helyben talán egyszerűbb lesz találni valamit. Ezután elkezdtem az átmeneti szállás megtalálására koncentrálni. Meg is néztem a lehetőségeket Airbnb-n. Az ismét pontosan nulla találatot gyorsan átfutottam. Végül is ki akarna airbnb-zni Mucsaröcsögén? Érthető. Az internet bugyraiban egyre mélyebbre túrva, aztán ráakadtam két szimpatikus panzióra is a környéken. Az egyik ráadásul pozitív véleményezéssel is rendelkezett, 350 méterre leendő munkahelyemtől, reggelivel az árban. És csak egy kicsit lett volna drágább havonta annál, mint amit egy bérlakásra szánok. Mielőtt felhívtam volna a házi nénit és bácsit, bejelentkeztem új munkaadómnál is a lakáskeresés problematikájával. Mondanom sem kell, hogy ismét mázlim volt! Éppen volt náluk egy szabad bérlakás, amit megkaptam az első hónapokra, amíg sikerül találni magamnak egy albit. Még egy hét és költözöm! :)

Ebben a bejegyzésekben beszámolok a tapasztalataimról, amit a munkakeresés során gyűjtöttem. Kérlek az itt leírtakat ne vegyétek általános szabálynak, de remélhetőleg talál benne fogódzót az, aki hasonló cipőben jár.

Egy pár szóban előbb rólam: műszaki területen szerzett piacképes végzettséggel és néhány éves munkatapasztalattal rendelkezem. Ugyan sok hibával, ám annál nagyobb önbizalommal, de folyékonyan beszélek németül, még ha az utóbbi években sokat felejtettem is.

Már több évvel ezelőtt regisztráltam a XING-re, ami gyakorlatilag a német LinkedIn. Szerintem megéri itt egy minél teljeskörűbb profilt létrehozni és az ismerősöket bejelölni. Azon felül, hogy így proaktívan is megtalálhatnak minket a fejvadászok, a megpályázott helyekről is sokszor csekkolták a profilomat. Az alap regisztráció az oldalon ingyenes, a prémium tagsághoz (fizetős) viszont olyan extra szolgáltatások is járnak, mint a pozícióhoz tartozó fizetési sáv megjelenítése vagy a profilunk látogatói listája. Apropó, fizetések. Érdemes a glassdoor.de oldalt is nézegetni (regisztráció és pár munkahelyi adat megadása után ingyen használható), ha be akarjuk lőni, hogy az adott cégnél, területen és pozícióban nagyságrendileg milyen fizetés érhető el. Az említett oldalon ezen felül rengetek beszámoló található interjúkról, ami segíthet a felkészülésben. A német nyelvtudás természetesen minden esetben előnyös…

Szóval lelkesen keresgéltem a XING-en hónapokon keresztül és amikor találtam egy érdekesnek ígérkező állást, akkor az adott cég honlapján is szétnéztem, hátha akad ott még több ajánlat is. Egy kollégám unszolására regisztráltam a LinkedIn-re is, illetve az általam ismert nagyobb multik és egyéb állásadók oldalait is szorgosan nézegettem.

Ha megvan a kiszemelt munkaadó, jöhet az önéletrajz. Az interneten ezernyi sablon elérhető, ahonnan ötletet meríthetünk, hogy is néz ki egy modern CV. Fontos még megjegyezni, hogy a német pályázatokhoz egy motivációs levelet is csatolni kell. Lehet, hogy nem kérik direktben, de az enélkül küldött jelentkezéseimre villámsebességgel érkezett az elutasító válasz. Mondanom sem kell, hogy az önéletrajzot és a motivációs levelet érdemes az adott pályázathoz illeszteni és az általános dolgokon kívül a személyes motivációról is szólni.

+1 tipp: nekem bejött, hogy egy idő után német telefonszámot adtam meg elérhetőségként. Ezután az élből elutasító választok száma közel nullára csökkent. Német SIM-kártyát gyakorlatilag bármelyik helyi szupermarketben lehet kapni.

Találati ráta: pozitív, hogy minden Németországba elküldött jelentkezésemre kaptam valamilyen választ. Ha nem is hívtak fel, de legalább egy sablon elutasítás érkezett e-mailben, amiben kifejezik, hogy sajnos nem engem választottak. A leghosszabb esetben 19 hetet kellett várnom a válaszig.

A német polgári törvénykönyv § 670 BGB paragrafusa értelmében minden interjú költségét a cég állja, ahová behívtak interjúra (függetlenül attól, hogy megkapod-e az állást). Ebben benne van a repülőjegy, a hotelköltség, a helyi közlekedés, stb. (a kivételek és az apró betűs részek az interneten böngészve megtalálhatók). Erős a gyanúm, hogy ez a törvény annak az okai is, hogy nem hívnak be mindenkit interjúra (pláne külföldről), hanem első körben egy telefonos vagy videóinterjúra invitálnak. Ha szimpatikusan vagyunk, jöhet a személyes megbeszélés.

Leendő munkaadómat én végül a LinkedIn-en találtam meg - köszi Tamás . A pályázati anyag beküldése után két héttel videóinterjúra hívtak, amiből végül némi technikai baki miatt telefonos egyeztetés lett. Ezután újabb két hét elteltével kaptam meg a meghívást a személyes interjúra is. A találkozó után viszont két nap sem telt el a telefonhívásig, amellyel érkezett a hír, hogy mindenkit lenyűgöztem és szívesen látnak az általam megjelölt első munkanapon. 

Itt tartok most, a további felmerült kérdésekre szívesen válaszolok, a következő rész pedig a lakáskeresésről fog szólni.

Valószínűleg az ország egyik legjobb munkahelyén dolgoztam. Kiszámítható, biztos jövőképpel, jófej kollégákkal, normális főnökkel és a statisztikai átlagot meghaladó fizetéssel. Aztán fordult egyet a széljárás és már nem élveztem azt, amit napi nyolc és fél órában csináltam. Felmondtam, amiért az emberiség jelentős százaléka nyilván hülyének tart. Szerencsére sosem foglalkoztam ezzel és az élet sokszor engem igazolt. Többre vágytam annál, ami van. Kihívást kerestem és elindultam az álmaim útján. Így állok most az álmok kapujában, olykor a bizonytalan jövőbe tekintve, de várakozással telve. Elköltözöm egy idegen országba, ahol az elmúlt 20 évben már oly sokszor jártam, és így az idegen már nem idegen¹.

Aggódnom kellene, hogy hol fogok lakni, mit fogok csinálni és kivel fogok barátkozni. Mégis inkább kíváncsi vagyok. Tudom, hogy a legváratlanabb helyzeteket is meg fogom tudni oldani. Ez eddig is így volt és ezután is így lesz!

"Múltkor egy kisebb szekrényt raktam bele egy nagyobba. Pont belefért. De pont, talán ha fél centin múlott. Számomra teljesen egyértelműnek tűnt, hogy ennek így kellett történnie. Ellenkező esetben azt hittem volna, a világ van ellenem, ehelyett iszonyú mázlim volt, de én csak mosolyogtam, hát hogyne férne be, nekem minden sikerül." ² - ez az életfilozófiám, mióta először olvastam. Nyilván korábban is ez volt, csak nem volt meg a fejemben ilyen jól  megfogalmazva. Majd mondogatom magamban, amikor arra gondolok, hogy fogom megérteni a helyi nyelvet, ami első hallásra olyan messze van a némettől, mint Makó Jeruzsálemtől... Bár némi motivációra ad okot, hogy a sváb is csak addig volt nehéz, amíg meg nem tanultam; utána inkább már vicces.

Mi a célom ezzel a bloggal? - egy index címlap még összejöhet. Viccet félretéve, mindig szerettem írni és most kihasználom, hogy újra lesz erre időm (remélhetőleg). De leginkább a családomat és a barátaimat szeretném tájékoztatni, hogy mi újság velem és merre járok. Annak is örülni fogok, ha Te, idetévedő idegen találsz egy gondolatot, ami motivál vagy továbbsegít.

Kezdetnek ennyi elég is lesz.

1 Csoda kell (Fényes Szabolcs: A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak)
2 Madaras Norbert interjú (Csurka Gergely: Győzelemre születtek II)