A németországi bejelentkezés mikéntjéről is már sok magyar nyelvű blogbejegyzés született, de álljon itt most az én történetem. A helyszín egy bajorországi kisközség, nagyobb városokban és más tartományokban természetesen másképp működhetnek a dolgok. 

Ha Németországban szeretnénk dolgozni, legelőször egy lakcímre lesz szükségünk, a lakcímbejelentéshez pedig a lakás tulajdonosának hozzájárulása szükséges (Wohnungsgeberbestätigung). Ezt a nyomtatványt esetemben már előre elküldték a polgármesteri hivatalba.

A helyi okmányiroda (Bürgerbüro) pénteken délig tart nyitva. Fél 12-kor végeztem a lakás átvételével, így nem számítottam rá, hogy sikerül még a nyitvatartási időben elintézni a bejelentkezést, de tettem egy próbát, titkon remélve, hogy nem kell szabadsággal kezdenem az első hetet az új munkahelyen. A kőbányai kormányablakhoz szokott lelkem* igencsak megmelengette az itteni ügyintézés.
A városháza épületében bóklászva egy ügyintézőnek feltűnt a kereső tekintetem, majd miután elmondtam neki, hogy mit szeretnék, intett, hogy kövessem csak a kolléganőjét, aki pont arra tart. A földszinti irodában ketten álltak előttem és egy pultnál lehetett ügyet intézni. Ahogy harmadikként beléptem a fotocellás ajtón, az iroda hátuljából előre szaladt egy másik ügyintéző és egy új sort nyitott számomra. Köszöntem, bemutatkoztam és elmondtam, hogy szeretnék bejelentkezni. Ezen három tőmondat hallatán az ügyintéző nem győzött csodálkozni és dicsérni, hogy milyen fantasztikusan és hibátlan nyelvtannal beszélek németül. Az ügyintézés viszonylag simán ment. Mivel egyetemista koromban dolgoztam au-pairként Németországban, az adataim már szerepeltek a rendszerben, egy elírást kellett csak javítani.
Egy digitális táblán aláírtam, hogy az adatok rendben vannak (igen, pontosan nulla darab papírt töltöttem ki a folyamat során és csak az útlevelemre volt szükség), majd meg is kaptam a Amtliche Meldebestätigung für die Anmeldung lapot, amin szerepel az új lakcímem. Összesen tíz perc sem telhetett el az ügyintézéssel. Elégedetten távoztam az irodából és tulajdonképpen azóta sem térek magamhoz, hogy ezt így is lehet...

Még egy fontos adalék: a lakcím bejelentésekor nyilatkozni kell a vallásunkról. Ha nem vagyunk vallásosak (és nem akarunk egyházadót fizetni), akkor ragaszkodni kell ahhoz, hogy ez kerüljön be a nyilvántartásba.

A lakcím bejelentéssel egy időben a családi állapotot is meg kell adni, ez alapján kerülünk egy adóosztályba. Az adószám majd postán érkezik.

* Álljon itt a "kedvenc" történetem velük: 2015-ben költöztem be a kerületbe egy 2005-ben épült társasházba, majd annak módja szerint a lakcímbejelentő lapot előre kitöltve, elsétáltam a Havas utcai hivatalba. Általános probléma, hogy hiába az este nyolcas nyitvatartás, délután 5-6 óra után már nem lehet sorszámot sem kérni. Pontosan négyszer voltam a megnevezett kormányablakban, mire sikerült lakcímkártyám kapnom. Először azt bizonygatták, hogy a tíz éve álló ház márpedig nem létezik, aztán a tulajdoni lapon (aminek fénymásolatát is vittem) szereplő helyrajzi szám nem volt jó. Végül a földhivataltól kapott információk alapján a beköltözéstől számított több mint 7 (azaz hét!) hónap elteltével lett új lakcímkártyám.

Ez volt tehát a kiindulási alapom az itteni lakcímügyintézésnél, tudatosan arra készülve, hogy a péntek délig tartó hivatalban fél 12 után minimum az ajtóból fognak kidobni.