Ebben a bejegyzésekben beszámolok a tapasztalataimról, amit a munkakeresés során gyűjtöttem. Kérlek az itt leírtakat ne vegyétek általános szabálynak, de remélhetőleg talál benne fogódzót az, aki hasonló cipőben jár.

Egy pár szóban előbb rólam: műszaki területen szerzett piacképes végzettséggel és néhány éves munkatapasztalattal rendelkezem. Ugyan sok hibával, ám annál nagyobb önbizalommal, de folyékonyan beszélek németül, még ha az utóbbi években sokat felejtettem is.

Már több évvel ezelőtt regisztráltam a XING-re, ami gyakorlatilag a német LinkedIn. Szerintem megéri itt egy minél teljeskörűbb profilt létrehozni és az ismerősöket bejelölni. Azon felül, hogy így proaktívan is megtalálhatnak minket a fejvadászok, a megpályázott helyekről is sokszor csekkolták a profilomat. Az alap regisztráció az oldalon ingyenes, a prémium tagsághoz (fizetős) viszont olyan extra szolgáltatások is járnak, mint a pozícióhoz tartozó fizetési sáv megjelenítése vagy a profilunk látogatói listája. Apropó, fizetések. Érdemes a glassdoor.de oldalt is nézegetni (regisztráció és pár munkahelyi adat megadása után ingyen használható), ha be akarjuk lőni, hogy az adott cégnél, területen és pozícióban nagyságrendileg milyen fizetés érhető el. Az említett oldalon ezen felül rengetek beszámoló található interjúkról, ami segíthet a felkészülésben. A német nyelvtudás természetesen minden esetben előnyös…

Szóval lelkesen keresgéltem a XING-en hónapokon keresztül és amikor találtam egy érdekesnek ígérkező állást, akkor az adott cég honlapján is szétnéztem, hátha akad ott még több ajánlat is. Egy kollégám unszolására regisztráltam a LinkedIn-re is, illetve az általam ismert nagyobb multik és egyéb állásadók oldalait is szorgosan nézegettem.

Ha megvan a kiszemelt munkaadó, jöhet az önéletrajz. Az interneten ezernyi sablon elérhető, ahonnan ötletet meríthetünk, hogy is néz ki egy modern CV. Fontos még megjegyezni, hogy a német pályázatokhoz egy motivációs levelet is csatolni kell. Lehet, hogy nem kérik direktben, de az enélkül küldött jelentkezéseimre villámsebességgel érkezett az elutasító válasz. Mondanom sem kell, hogy az önéletrajzot és a motivációs levelet érdemes az adott pályázathoz illeszteni és az általános dolgokon kívül a személyes motivációról is szólni.

+1 tipp: nekem bejött, hogy egy idő után német telefonszámot adtam meg elérhetőségként. Ezután az élből elutasító választok száma közel nullára csökkent. Német SIM-kártyát gyakorlatilag bármelyik helyi szupermarketben lehet kapni.

Találati ráta: pozitív, hogy minden Németországba elküldött jelentkezésemre kaptam valamilyen választ. Ha nem is hívtak fel, de legalább egy sablon elutasítás érkezett e-mailben, amiben kifejezik, hogy sajnos nem engem választottak. A leghosszabb esetben 19 hetet kellett várnom a válaszig.

A német polgári törvénykönyv § 670 BGB paragrafusa értelmében minden interjú költségét a cég állja, ahová behívtak interjúra (függetlenül attól, hogy megkapod-e az állást). Ebben benne van a repülőjegy, a hotelköltség, a helyi közlekedés, stb. (a kivételek és az apró betűs részek az interneten böngészve megtalálhatók). Erős a gyanúm, hogy ez a törvény annak az okai is, hogy nem hívnak be mindenkit interjúra (pláne külföldről), hanem első körben egy telefonos vagy videóinterjúra invitálnak. Ha szimpatikusan vagyunk, jöhet a személyes megbeszélés.

Leendő munkaadómat én végül a LinkedIn-en találtam meg - köszi Tamás . A pályázati anyag beküldése után két héttel videóinterjúra hívtak, amiből végül némi technikai baki miatt telefonos egyeztetés lett. Ezután újabb két hét elteltével kaptam meg a meghívást a személyes interjúra is. A találkozó után viszont két nap sem telt el a telefonhívásig, amellyel érkezett a hír, hogy mindenkit lenyűgöztem és szívesen látnak az általam megjelölt első munkanapon. 

Itt tartok most, a további felmerült kérdésekre szívesen válaszolok, a következő rész pedig a lakáskeresésről fog szólni.