Köszönöm az eddigi visszajelzéseket, igazán jól esik hallani, hogy van aki még négy hónapnyi hallgatás után is szeretné olvasni a blogom, kíváncsi az újabb történetekre és eszmefuttatásokra. Ez a legfőbb oka annak, hogy most ismét a laptopom előtt ülök és megpróbálok valamiféle életjelet küldeni magamról és egy hangyányi emléket hagyni az utókornak.

Hogy a szürke hétköznapok szippantottak-e be vagy csak a lustaság győzedelmeskedett a lelkesedésem felett, mindenki döntse el maga. Nincs elfogadható mentségem a hosszú hallgatásra. Mindenesetre jó néhány dolog történt nyár óta. Hacsak felemelem a fejem, szétnézek a nappaliban és elgondolkodom egy pillanatra, könnyen belátom, hogy rengeteg hihetetlen dolog történt velem nagyon rövid idő leforgása alatt.
Emlékszem az év eleji karrierbeszélgetésekre, amikor furcsán méregetve néztek rám, mert azt mertem mondani, hogy jól érzem magam a helyemen és nem vágyom másra vagy többre. Aztán fordult egyet a szél és most itt vagyok egy másik országban, egy új munkakörben. Nem mondom, hogy elégedettebb vagyok, mint korábban, de határozottan újra vannak céljaim. (A furcsa nézéseket meg már az elmúlt 30+ évben megszoktam, és az esetek számottevő többségében be is szoktak jönni az eleinte - a külső személőnek - eszetlennek tűnő vállalkozásaim.)

Ennyit a bevezetésből. Van néhány bejegyzésem még a nyárról, ami eddig a blog.hu szerverén vázlat formájában pihent, ezeket a következő napokban megosztom Veletek. Aztán végre a lakáskeresés után a lakástalálásról is beszámolok.