Szerencsére a biciklizés volt az egyik hobbim azelőtt is, hogy ideköltöztem. A budapesti metropoliszból egy bajor falu meglehetősen éles váltásnak tűnt, így már az állásinterjún feltett kérdéseim között is előkelő helyen szerepelt a "Mit lehet ott csinálni?" kérdés. "Biciklizni és túrázni." - hangzott a válasz. A település körül hivatalosan 250 km kiépített kerékpárút van. Ez érzéseim szerint ennek inkább a többszöröse, de nyilván attól függ, hogy mit értünk pontosan a körül szó alatt.

Utazásaim során mindig tátott szájjal ámultam a főutak mellet futó, tökéletesen simára aszfaltozott bicikliutakon. Megérkezvén pedig óriási csalódottsággal töltött el, hogy a szélrózsa tetszőleges irányába elindulva csupa apró kavicsos bicikliúttal találkoztam. (Azt hiszem, hogy a Schottersteine volt az első új szó, amit itt megtanultam.) Ezek az utak kétségkívül gyönyörűek voltak: csodálatos táj, semmi szemét és kiépített pihenőhelyek szegélyezték. Ugyanakkor tökéletesen alkalmatlanok arra, hogy a magammal hozott országúti bringámmal élvezzem az utazást. Általában elszenvedtem két kilométert egy irányba, majd feladtam és a párhuzamosan futó főúton haza tekertem. Mivel az előbb említett látványt azért mégsem akartam kihagyni, kénytelen voltam venni egy új biciklit. Egy alig használt cross lett a befutó az egyik szomszédos faluból. Újra a lehetőségek végtelenje nyílt meg előttem a biciklizés terén.

Az igazi csoda két hét elteltével érkezett. Elindultam egy eddig fel nem fedezett útvonalon és megtaláltam a bicikliútépítészeti műremeket, a széles, tökéletes minőségű, aszfaltozott bicikliutat egy közeli kisváros felé. Nem győztem csodálkozni a szántóföldek közepén vezetett út láttán. A következő alkalommal újra elő is veszem az országútimat!

 A fényképezőgép beszerzése projektem folyamatban van, így hamarosan magasabb minőségű képekkel tervezem illusztrálni a bejegyzéseimet.