Ez a bejegyzés még a nyár közepén íródott, az esetleges időzavar ne tévesszen meg senkit.

Ide először egy pro és kontra listát terveztem írni az első benyomásaim alapján, de talán még túl korai messzemenő következtetéseket levonnom bizonyos történésekből. Álljon itt inkább néhány érzés, tapasztalat, ami valamiért megragadt bennem az elmúlt napokban.

Közbiztonság: olyan mint sok hasonló német kis faluban. Nincsenek a házak előtt magas kerítések vagy kapuk, a bringák lezáratlanul állnak mindenféle; a cég előtt is jóformán csak én lakatolok. Az utcán mindenki köszön mindenkinek, az emberek a boltban vagy a hivatalban segítőkészek.

Kultúrsokk: engem nem ért, valószínűleg azért, mert ha részletekben is, de legalább egy évet eltöltöttem már Németország különböző helyein: iskolai kirándulás, tanulás, munka, üzleti út, nyaralás vagy kikapcsolódás révén. Leginkább talán a munkahelyi lazaságokon döbbenek le, de ez többnyire az itteni munkajogból ered. Például, hogy nem szabad  egy nap tíz óránál többet dolgozni. Ezt számon kérik és rettentően odafigyelnek rá. Már számolni sem tudom, hogy hányszor szólt a HR, a főnököm vagy egy-egy kollégám, hogy nehogy 10 óránál többet dolgozzak egy nap.

Időjárás: tapasztalatból tudtam azt is, hogy hideg lesz és sokat fog esni az eső. Hatalmas meglepetésként ért, hogy a megérkezésem utáni napokban ragyogóan sütött a nap és 30 fok felett volt a hőmérséklet. Azóta persze már megérkezett a fagyos, nyári, esős idő. Ami az időjárást tekintve meglepő, hogy a nyárias napokon reggelente óriási köd van. Mióta csak maximum 15 fok van napközben, a ködnek nyoma sincs. Biztos velem van a baj, de eddig a ködöt a hideghez kötöttem, most át kell állnom. Ha a közeli templom tornyát sem látom az ablakból reggel, akkor tudom, hogy hamarosan kisüt a nap.

Tömegközlekedés: olykor hiányzik az állandóan szidott budapesti rendszer. Nem akartam elkapkodni az autóvásárlást, de innen a legközelebbi városokat (ca. 30 km) is minimum 2-3 óra elérni busszal és megszámlálhatatlanul sok átszállással.

Hosszú nappalok: a magyarországi időzóna sosem volt a kedvencem (a téli fél négyes sötétedést pedig kifejezzen utáltam), itt természetesen nyertem egy kis időt és este 10-kor még világos van.

Telefon- és internetszolgáltatás: a térerő egy olyan luxus, ami csak ritka esetben érhető el. Ugyanez vonatkozik a normális sebességű internetre is. Az utóbbi öt évben már biztosan nem foglalkoztam otthon azzal, hogy milyen internetcsomagot válasszak, mert a legolcsóbb is tökéletesen megfelelt arra a célra, amire használtam: e-mailek és különféle híroldalak olvasása, esetenként egy-egy videó megnézése. Ezalatt az idő alatt túlságosan hozzászoktam ahhoz, hogy miután megnyitok egy oldalt, az rögtön betöltődik. Na ilyen itt nincs, sőt már a kisebb zivatarok után sincs net a lakásban egy napig.

Kártyás fizetés: a nagyobb, multinacionális láncoknál már szinte mindenhol lehet bankkártyával fizetni, máshol inkább nem, ahol meg mégis, ott csak a helyi EC kártyát fogadják el. Viszont azon kevés helyen, ahol a paypass-os hitelkártyát tudja olvasni a terminál, érezhetően gyorsabban reagál, mint Magyarországon.