A tanulsággal kezdem: mielőtt legközelebb költözésre adnom a fejem, tájékozódom a helybéli lakáskínálatról.
Így utólag azt hiszem, hogy nem sok fogalmam volt korábban a német albérlethelyzetről. Azt tudtam, hogy München és Tübingen drága, de mivel ezen városok egyike sem volt célállomás, ezzel az információval nem mentem túl sokra. Most már látom, hogy Németországban albérletet találni egyáltalán nem egyszerű. Ha külföldi vagy, netán nem is beszélsz németül, akkor segítség nélkül közel lehetetlen - legalábbis itt vidéken egészen biztosan. Kissé utána olvasva a témának hamar kiderült, hogy az egész országban probléma a lakáshiány.
Nagyjából egy hónappal a megérkezésem után vetettem bele magam a lakáskeresésbe. Tettem ezt otthonról, az interneten keresztül, ahogy ezt manapság szokás. Ha valaki most kezdene bele a nézelődésbe, akkor az ImmobilienScout24 és az Immowelt oldalakat ajánlom kiindulásként. Meglepődve tapasztaltam, hogy a környékén nulla darab kiadó lakás található. Nem csak, hogy nincs olyan, ami a preferenciáimnak megfelelne, de egyetlen lakást sem hirdettek. Ahogy teltek a hetek, a helyzet annyit változott, hogy néha megjelent egy-egy 100 m2 feletti lakás az említett portálokon. Érthető okokból nem szerettem volna az egész fizetésemet a lakásra költeni...
Ahogy egyre gyakrabban néztem át a kínálatot és ütöttem be az Immobilien szót a keresőbe, olykor felcsillant a remény és találtam egy-egy nekem tetsző lakást. Némi gondolkodás után aztán regisztráltam az oldalra és írtam a hirdetőnek, hogy érdekelne a lakás. A válasz mindig a szokásos "sajnos már nem elérhető" volt. Ott követtem el hibát, hogy a hirdetések megjelenése után igyekeztem átgondolni, hogy megfelelne-e nekem a hirdetett lakás, illetve sokszor el is sétáltam megnézni a házat és környékét. (A helység méretéből adódóan egy fényképes hirdetésből viszonylag könnyen beazonosítható, hogy pontosan hol található az adott lakás.) Be kellett látnom, hogy ezen idő alatt (maximum 1-2 nap) a lakásokat bizony kiadják.
Ahogy kezdtem kétségbe esni, stratégiát váltottam. Miután megtanultam, hogy gyorsnak kell lenni, feliratkoztam az ingatlanportálok és hirdetési oldalak hirdetésfigyelőire és csatlakoztam olyan Facebook csoporthoz is, ahol a környékbeliek kiadó lakásokat hirdethettek. Ekkor naponta már biztosan több órát bújtam az internetet kiadó lakások után kutatva. Az elvárásaimat minimálisra csökkentettem és a szomszédos településeken is keresgéltem. Persze az alap problémát, hogy gyakorlatilag nincs kiadó lakás, ezzel nem oldottam meg.
A helyzetemet egy olyan kollégával osztottam meg, aki szintén nemrég költözött a környékre. Ő azt tapasztalta, hogy errefelé főként idős emberek adnak ki lakásokat, így a hirdetéseket inkább a szupermarketek hirdető tábláin vagy apróhirdetési újságokban teszik közzé, mintsem az interneten. Bejártam a környék összes boltját hirdetőtábla után kutatva, majd az ezekkel rendelkezőkbe heti egy túrát beiktattam.
Ismét eltelt egy pár hét, mire rám mosolygott a szerencse. A fénykép nélküli hirdetés - amire jelentkeztem - az interneten jelent meg egy közel kétszer akkora lakásról, mint amit egyébként kerestem. Ekkor már szinte azonban mindenre jelentkeztem, mégpedig a azonnal. A munkahely által biztosított lakásban csak néhány hónapig maradhattam és messze nem volt ideális sem.
Kaptam időpontot a lakás megtekintésére, ami itt úgy zajlik, hogy a tulajdonos / ingatlanos az összes pályázót egy általa kijelölt időpontban meghívja egy körbevezetésre a lakásban. Ha nem jó az időpont, akkor a lakást biztosan elbuktad. Extrém esetben pedig csak a lépcsőházból tekintheted meg azt, hiszen nem fér be minden meghívott egy kisebb otthonba.
Utána olvastam és rengeteg tanácsot is kaptam kollégáktól és rég nem látott ismerősöktől, hogyan készüljek fel egy lakás megtekintésére. Ezeket most szeretném újra megköszönni, igazán sokat segítettek abban, hogy végül egy fantasztikus albérletre leljek. De ne szaladjunk ennyire előre!
A kihirdetett időpontban négy fiatal pár és én jelentem meg a ház előtt, ahova invitáltak. A tulajdonos csodálkozott, hogy "csak" ilyen kevesen vagyunk, mert a lakás után húszan érdeklődtek. Az első kérdése az volt, hogy mindenki ért-e bajorul. Igyekeztem okosan bólogatni, mivel nem akartam idő előtt kiesni a potenciális bérlők listájáról.
Az öt-tíz percig tartó körbevezetésből a lakásban nem sokat értettem, de szerencsére magam is felismertem, hogy melyik a fürdő- és a hálószoba. 
Ezután egy A4-es papírra kellett felírnia a nevét és a telefonszámát annak, akit érdekelt a lakás. Mindenki feliratkozott...
Miután a többiek elmentek, az esélytelenek nyugalmával fordultam a tulajdonoshoz. Elmondtam neki, hogy komolyan érdekelne a lakás és átadtam a magammal hozott dokumentumokat (erről majd később bővebben). Nem említettem, hogy most költöztem az országba (a kiejtésemből nyilván kitalálta, hogy nem vagyok tősgyökeres német...) és azt sem, hogy a még Magyarországon lévő párom nem beszél németül. Csupa szerencse, mert később megjegyezte, hogy nem adna ki olyannak lakást, aki nem beszél németül. Ezt korábban több kollégámtól is hallottam. Nagyobb városokban valószínűleg egyszerűbb a helyzet, a falusi bajor nyugdíjasok zárt közössége aligha akar (tud) külföldiekkel angolul bajlódni.
Pár nappal később még írtam egy szívmelengető e-mailt a bérbeadónak, hogy igazán lenyűgöző a lakása és tényleg pont ilyet keresek. 
El sem akartam hinni, amikor megcsörrent a telefonom a hírrel, hogy enyém az albérlet. A szerződés aláírásáig nem is mertem elbízni magam, ám szerencsére minden rendben ment. Valamiért szimpatikus voltam a tulajnak, ám többször megemlítette, hogy másik két komoly érdeklődő is maradt még, akiknek szívesen kiadta volna a lakást. Néha egyszerűen szerencsés vagyok.
Álljon itt még azoknak a jó tanácsoknak az összefoglalása, amelyet korábban én is kaptam és a lakás megtekintésen hasznosítani tudtam. Szerintem még másnak is jól jöhet. 
- Megjelenés
A bérbeadó nagyon rövid idő alatt nagyon sok ember közül választja ki a legszimpatikusabbat. A jó megjelenés feltétlenül előnyös lehet. - Pontosság
Aki késik, lemarad. Sokan keresnek lakást, így senki nem fog egy sokadik érdeklődére várni, mert lesz elég, aki pontosan érkezik. - Érdeklődés
Mutass érdeklődést, kérdezz vagy csak igyekezz személyesen jó benyomást tenni a bérbeadóra. - Dokumentumok
Amikor megtekinted a lakást ezeket vidd magaddal: Mieterselbstauskunft, SCHUFA, munkaszerződés, munkáltatói - és kereseti igazolás, személyi azonosító okmány.
Mivel sok az érdeklődő és kevés a lakás, a tulajdonos megteheti, hogy munkahely, ill. anyagi helyzet alapján rangsorolja a jelentkezőket. Az új adatvédelmi törvény értelmében nekem még egy cetlit kellett írnom, hogy ezeket a papírokat önként adom át. - Tetszett a lakás?
A megtekintés után írj pár sort a bérbeadónak, amiben megköszönöd a lehetőséged és mellékeled azokat a dokumentumokat, amit esetleg előzőleg nem adtál át. Még néhány kedves szó és lehet reménykedni, hátha sikerrel jársz.
