Valószínűleg az ország egyik legjobb munkahelyén dolgoztam. Kiszámítható, biztos jövőképpel, jófej kollégákkal, normális főnökkel és a statisztikai átlagot meghaladó fizetéssel. Aztán fordult egyet a széljárás és már nem élveztem azt, amit napi nyolc és fél órában csináltam. Felmondtam, amiért az emberiség jelentős százaléka nyilván hülyének tart. Szerencsére sosem foglalkoztam ezzel és az élet sokszor engem igazolt. Többre vágytam annál, ami van. Kihívást kerestem és elindultam az álmaim útján. Így állok most az álmok kapujában, olykor a bizonytalan jövőbe tekintve, de várakozással telve. Elköltözöm egy idegen országba, ahol az elmúlt 20 évben már oly sokszor jártam, és így az idegen már nem idegen¹.

Aggódnom kellene, hogy hol fogok lakni, mit fogok csinálni és kivel fogok barátkozni. Mégis inkább kíváncsi vagyok. Tudom, hogy a legváratlanabb helyzeteket is meg fogom tudni oldani. Ez eddig is így volt és ezután is így lesz!

"Múltkor egy kisebb szekrényt raktam bele egy nagyobba. Pont belefért. De pont, talán ha fél centin múlott. Számomra teljesen egyértelműnek tűnt, hogy ennek így kellett történnie. Ellenkező esetben azt hittem volna, a világ van ellenem, ehelyett iszonyú mázlim volt, de én csak mosolyogtam, hát hogyne férne be, nekem minden sikerül." ² - ez az életfilozófiám, mióta először olvastam. Nyilván korábban is ez volt, csak nem volt meg a fejemben ilyen jól  megfogalmazva. Majd mondogatom magamban, amikor arra gondolok, hogy fogom megérteni a helyi nyelvet, ami első hallásra olyan messze van a némettől, mint Makó Jeruzsálemtől... Bár némi motivációra ad okot, hogy a sváb is csak addig volt nehéz, amíg meg nem tanultam; utána inkább már vicces.

Mi a célom ezzel a bloggal? - egy index címlap még összejöhet. Viccet félretéve, mindig szerettem írni és most kihasználom, hogy újra lesz erre időm (remélhetőleg). De leginkább a családomat és a barátaimat szeretném tájékoztatni, hogy mi újság velem és merre járok. Annak is örülni fogok, ha Te, idetévedő idegen találsz egy gondolatot, ami motivál vagy továbbsegít.

Kezdetnek ennyi elég is lesz.

1 Csoda kell (Fényes Szabolcs: A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak)
2 Madaras Norbert interjú (Csurka Gergely: Győzelemre születtek II)